Ez a blog nyolc évről fog szólni. Nyolc évről ami elmúlt. Nyolc évről amiből semmire sem emlékszem... De mégis mindenre. Igen. Mindenre és semmire. Lehetetlenül hangzik, pedig igaz.
Amikor nyolc éve beléptem egy nálam háromszor magasabb ajtón, amelyik kilincsébe könnyűszerrel beverhetném a fejem, megszeppenve láttam a számomra még idegen, és a megnyugtató, ismerős arcokat. Illetve, egy idegen nénit.
Nehezen ismerkedtem, de szerencsére a legjobb barátnőm velem volt. Ő segített az oviban is, és akkor is.
Elsőben megismertem a számokat, és a betűket. Ezért tudok most ide írni. Ha ez nem sikerült volna most valószínűleg tudatlanul csapkodnék a billentyűzeten és az egérrel is csak össze vissza kattintgatnék... Valószínűleg valami hülyeségét is csinálnék. Vagy nem is ülnék itt. Igen, ez a legvalószínűbb.
Év végén kitűnő voltam. Egy büszke kis idióta, aki még nem tudja, hogy miért került a börtönben. Kicsi voltam. Még azt se vettem észre, hogy a WC-ben lévő ablakokon rácsok vannak. Most már látom. De nem tudom, mit vétkeztem, hogy idekerültem. Mármint, tudni jó, csak tanulni nem. És igazándiból otthon is mindent meg tudtam volna tanulni.
Bár, ha egész nap fetrenghetnék a TV előtt, vagy ülhetnék egy széken a computer előtt, akkor nem tanulnék. Valószínűbb, hogy írnék - a másik két blogom, linkek külön lesznek ;) -, sorozatokat néznék, a számítógépen Simseznék. Biztosan nem tanulnék.
Ennyire egyszerű.
Blogok: www.lovefreindshiphate.blogspot.com
www.homokbairva.blogspot.com
